Amikor szociális munkás szakos hallgató voltam a PTE-n a kilencvenes évek végén, hallottunk az iskolai szociális munkáról; távolinak tűnt, hogy egyszer majd bevezetik nálunk is. Eltelt húsz év. Volt néhány szórványos kísérleti projekt, vannak a területen tapasztalt szakemberek, és pár éve megjelent a képzésben is kifejezetten ez a terület (iskolai szociális munka), de mégis csak egy új elem a gyermekvédelemben. Együttműködünk például a családsegítőkkel, de nem végzünk, nem is végezhetünk családgondozást. Az első évben gyakran feltették a kérdést - családsegítők is -, hogy pontosan mit csinálunk? Mire terjed ki a kompetenciánk? A rövid válaszom erre: a jelzésig tart. Jelen vagyunk az ovikban, iskolákban, az információkkal, melyek hozzánk eljutnak, segíthetjük a gyermekvédelmi jelzőrendszer hatékonyságát, és segítenünk is kell. Nem vállaljuk át - alapesetben - a jelzést, de szólunk (hivatalos formában is), ha úgy látjuk: indokolt a jelzés. Egyre többen mondhatjuk el, hogy a kezdeti bizonytalanságok után egyre több pedagógus fordul hozzánk, s kéri a véleményünket jelzés kapcsán. Aki esetleg nem hallott még a gyermekvédelmi jelzőrendszerről, itt olvashat egy korábbi ismertetőt.
Mégis mi a feladatunk?
Az óvodai és iskolai szociális segítő szolgáltatás a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében a szociális segítő munka eszközeivel támogatást nyújt a köznevelési intézménybe járó gyermeknek, a gyermek családjának és a köznevelési intézmény pedagógusainak. (15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről)
Ez egy elég általános leírás a feladatunkról. Hogy ebbe mi minden fér ebbe? A segítő beszélgetésen, a konzultáción, a tanácsadáson át, a csoportfoglalkozásokig sok minden. Rendelkezésre állunk az intézményekben ügyeleti időben (és azon túl is), kapcsolatban állunk gyermekekkel, szülőkkel; együttműködünk pedagógusokkal, társszakmák képviselőivel, az általános cél, hogy segítsük egymás munkáját. Korai lenne még kijelenteni, hogy új színt hozunk az ovik és az iskolák életébe, mert csak egy tanéven vagyunk túl. A bevezetés éve nyilván mindenhol más tapasztalatokat hozott. Azt elmondhatom saját tapasztalat alapján, hogy nyitott intézményekben igen is aktív tud lenni a szociális segítő; közel 50 rendhagyó osztályfőnöki órát tarthattam különféle témákban általános és középiskolákban, és aktívan bekapcsolódhattam iskolai rendezvényekbe is.
Vannak kevésbé elfogadó intézmények.
Van, ahol nyíltan kimondják: nincs szükség ránk.
A rossz és jó hír (kinek hogy), hogy a szociális segítő szolgáltatás nem szabadon választható "dolog". Ezt megértve és elfogadva lehet(ne) előre haladni.
