Hány köznevelési intézményben kell biztosítani az óvodai és iskolai szociális segítő szolgáltatást?
A tavalyi tanév statisztikai adatai alapján a számok: a 2018/2019-es nevelési évben összesen 4598 óvoda, 3575 általános iskola működött, az óvodába beíratott gyermekek száma 326,6 ezer fő volt, az általános iskolai tanulók száma 726,3 ezer. A középfokú oktatási intézmények feladatellátási helyeinek száma a 2018/2019-es tanévben összesen 2299 volt, középfokú oktatás nappali rendszerű képzéseire beiratkozottak száma 416,4 ezer. (KSH statisztika alapján)
Tehát 10 472 köznevelési intézményben kellett a 2018/19-es tanévben elérhetővé tenni az óvodai és iskolai szociális segítő szolgáltatást, a gyermekvédelmi alapellátás részeként. A számok a 2019/20-as tanévben nyilván módosulnak, de nem számottevően (október elején várható a friss statisztika).
Ami a munkánk szempontjából talán lényegesebb: 1000 köznevelési intézményben nyilvántartott gyermekre kell biztosítani egy óvodai és iskolai szociális segítőt. Az óvodák, általános és középiskolák létszámát ismerve, nyilvánvaló, hogy az óvodai és iskolai szociális segítők több intézményt látnak el. Nagyobb városokban, nagyobb létszámú intézményekben sem nagyon jár ezer gyerek...ezért egy szociális segítőre minimum két ovi és/vagy iskola jut. Ez egyébként még optimális - sokan azt tartanák ideálisnak, ha minden intézménynek lenne saját szociális segítője. Mivel a területi családsegítő és gyermekvédelmi központok alkalmazottjaként - külsősként - vagyunk jelen az intézményekben, belátható, hogy a jelenlegi szisztémában nem foglalkoztatható és finanszírozható ennyi szakember. Nem titok: sok helyen küzdenek a létszám feltöltésével, nem egyszerű szakembert találni, ami részben az alacsony béreknek köszönhető, ld. szociális ágazati bértábla... Jelenleg tehát egy szociális segítőre sokkal több gyerek jut, mint 1000, akár ennek a többszöröse.
Érdemes belegondolni, hogy (hátrányos helyzetű) térségekben - járásokban - hány intézmény tartozhat egy szakemberhez, és mekkora távolságokat kell megtennie hétről hétre, ha minden ovijába, iskolájába szeretne heti gyakorisággal eljutni személyesen. (Az intézmények közötti utazás beleszámít a munkaidőbe.) Persze nem kötelező minden intézménybe kimenni hetente többször vagy akár hetente, de belátható, hogy ritka jelenlét mellett mennyire tud hatékony lenni ez a munka, főleg így a bevezetés éveiben...
Ennek kapcsán érdemesnek tartom megjegyezni, és nem a panasz hangján, pusztán tényként: munkánkat nehezíti, hogy sok intézményben egyszerűen nem tudnak "normális" ügyeleti helyszínt biztosítani, pedig a jogszabály erről is rendelkezik. Nem mindenki bírja a folyamatos jövés-menést, a kint is vagyunk-bent is vagyunk állapotot. Persze van, akinek bejön, de aki állandósághoz szokott, azt nyomaszthatják a munkakörülmények. A családsegítő központokban ideális esetben van jól felszerelt, kényelmes állandó helyünk (nálunk ez adott szerencsére), de sok helyen ez is problémás; új munkakörnek, új munkatársaknak kellett hirtelen irodát biztosítani.
Aki szereti ezt a munkát, akivel az intézményekben elfogadóak, az sokkal könnyebben veszi ezen akadályokat...
Kapcsolódó rendelet: 2/2018. (I. 18.) EMMI rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet módosításáról
